Elasztikus pamut jersey, kiscicák

Élt egyszer egy egészen apró, de nagyon kíváncsi kiscica. Egy hátsó udvaron cseperedett testvéreivel, s pici szőrgombolyagként botladozott ide-oda a füvön. Mindent megnézett, a hangyákat, a bokrokat, a madarakat, kergette a lepkéket, szagolgatta az illatos virágokat.

Egyik nap arra gondolt, hogy ideje megismerni a világot. Vajon mi lehet a kerítésen túl? A kiscica nem töprengett sokat, útnak eredt. Kibújt a deszkák között, és máris az utcán volt. Most merre menjen? Elindult toronyiránt, de nem figyelt a lába elé, és belepottyant az árokba.

– Aúúú! – jajdult fel a kiscica, mert megütötte magát.

Körbepislogott, látta, hogy jókora gödörbe került. Nagy nehezen kikapaszkodott belőle. Folytatta felfedezőútját, de alig tett egy-két lépést, hatalmas, zajos gép – egy autó – közeledett felé. A kiscica még sose látott ilyet. Megrémült, és ijedtében hátraugrott. Visszaesett az árokba.

– Hajaj! – sóhajtotta, aztán kínkeservesen újra kimászott az árokból.

Ezúttal viszont már nem az úttest, hanem a járda felé vette az irányt. Békésen, megnyugodva poroszkált, amikor a kerítés mögött egy kutya vadul ugatni kezdett. A kiscica ismét megijedt, félreugrott – és megint az árokba érkezett. Már nagyon fáradt volt, és elkeseredett, de nem tehetett mást, újra kikászálódott a gödörből.

– Inkább hazamegyek – döntötte el ekkor. – De vajon hol lakom?

A kiscica szomorúan állt a járdán, nézte a sok kerítést, és nem emlékezett, hol bújt ki az utcára. Mit tegyen? Ha véletlenül rossz helyre keveredik, összetalálkozhat akár a mérgesen csaholó kutyával is! Végül eszébe jutott a megoldás. Megállt a legközelebbi kapu előtt, és nyávogott. Hátha kap választ. De nem felelt senki. Baktatott kicsit, megállt, újra nyávogott. Nem történt semmi. Tovább haladt, aztán ismét nyávogott. S ekkor halkan – mintha messziről szólna – macskahangot hallott. Őt hívták.

– Anyu! – örült meg a kiscica, és bebújt a deszkák között az udvarra.

Elfelejtette fáradtságát, szaladt, szaladt hazafelé. A kert végében édesanyja és testvérei aggódva várták. A kiscica boldogan simult hozzájuk, még azt sem bánta, hogy anyukája megszidta, amiért elcsatangolt. Dehogyis megy ő máskor világot látni! Itthon a legeslegjobb!

Hosszú ideig nem is mozdult ki a biztonságos udvarról. Később, sokkal később merészkedett ki újra, amikor már jóval nagyobb és idősebb volt. De akkor már könnyedén kimászott bármilyen árokból, elkerülte az autókat és azokat a kerítéseket, amelyek mögött mérges kutyák szoktak ugatni, és mindig, mindig hazatalált.

Forrás: http://www.olvassmeset.hu/a-kivancsi-kiscica/