Weboldalunk használatával jóváhagyod a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Divattervezők helyzete Magyarországon

Divattervezők helyzete Magyarországon

Szinte minden kislány álomszakmái közé tartozik a divattervezés, hiszen ki az, akit ne vonzanának a szebbnél szebb ruhák, az ékszerek és kifutók csillogása, a különlegesebbnél különlegesebb anyagok tapintása? Majd ahogy cseperedünk, ez az álom egyre távolabbinak tűnik, világossá válik, hogy a divatszakmába bekerülni nem is olyan egyszerű, sok mindennel meg kell küzdenie annak, aki mégis emellett a hivatás mellett teszi le a voksát. 

A divattervezők Magyarországi helyzetéről Balogh Dórát, a Fashion Revolution Hungary Educational Koordinátorát kérdeztük.

Mikor és hogyan kerültél a divatszakmába, és miért ezen az úton indultál el?

Már általános iskolában is rajz tagozatos diák voltam, majd a főiskolán döntöttem el, hogy divat vagy textiltervezést szeretnék tanulni. Igazából kerestem egy dizájn elvű, inspiratív művészeti ágazatot, amiben el tudtam magam képzelni. A MOME-n elvégeztem a Divat-és textiltervezés, illetve a Design- és vizuálisművészet tanár mester szakokat. Frissdiplomásként sikerült elhelyezkednem egy művészeti szakgimnáziumban, ahol a végzettségemnek megfelelően divat-és stílustervező szakmai művésztanárként taníthattam és tanítok jelenleg is óraadóként. Nagyon szeretek tanítani, mindig is volt egy elméleti oldalam a gyakorlatival párhuzamosan, ami szép kerek egésszé tette a tevékenységemet. A pedagógiai munka mellett hiányzott az önkifejezés, ezért 2017-ben megalapítottam a WEALL slow fashion brandet. Jelenleg a Debreceni Egyetem Mediális Kultúratudományok alprogramjának PhD hallgatója vagyok. Azt szoktam mondani, hogy tanultam, tanítom, végzem és tanulom a divattervezői tevékenység gyakorlati és elméleti vonatkozásait.

Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel meg kellett küzdened a pályafutásod során?

Folyton kihívások elé állítom magam. Mindez nem okoz nehézséget abban az értelemben, hogy mivel én választottam kedvem lelem benne, legyen az akár a vállalkozással vagy az egyetemmel kapcsolatos feladat. Kihívásként éltem meg amikor 31 évesen eldöntöttem, hogy újra beülök az iskolapadba. Régebben is kacérkodtam a gondolattal, hogy jó lenne doktorira jelentkezni, de a családi berendezkedés miatt egyedül Debrecen jöhetett szóba. Így amikor felismertem, hogy van lehetőség az egyetemen a dizájnt és a divatot elméleti szinten vizsgálni, belevágtam. A nehézséget a felvételi dokumentumok összeállítása okozta, elő kellett keresni a régi időkből minden konferencia szereplést és publikációt. Egy ponton elbizonytalanodtam, hogy képes vagyok-e leadni a kutatási tervet és még publikálni felvételi előtt a pontok miatt. Szerencsére a konzulensem bíztatására túllendültem a negatív hozzáállásomon. A vállalkozás tekintetében folyamatosan fejlesztem magam, e mellett sok időt és energiát igényel a szakgimnáziumi és az egyetemi tevékenységem. Kihívásnak mondható a tevékenységi körök összeegyeztetése és a hangsúly eltolódások kezelése. A kapcsolódási pontokra építek, azokat erősítem. A kutatási témám szorosan a személyes tervezői gyakorlathoz köthető, így párhuzamosan fejlődik mindkét terület, amit bizonyos tekintetben egyként kezelek.

Milyennek látod a divatszakma helyzetét Magyarországon? Hogyan befolyásolta ezt a pandémia?

A divatszakma az utóbbi években gyorsan erősödik és egyre ismertebbé, illetve elismertebbé válnak a magyar brandek, mind a hazai, mind a nemzetközi piacon. A folyamat alapja az oktatási intézményeken zajló magas színvonalú képzés, e mellett a fejlődéshez nagyban hozzájárult több szervezet és ügynökség megalakulása, az általuk biztosított jelentős bemutatkozási lehetőségek és mentorprogramok. Egy fellendülés elején tartunk.

A pandémia időszaka rávilágított a divatipar sérülékenységére és több szempontból megkérdőjelezte annak jelenlegi működését. A tervezők kiléptek a márkanév mögül és egyre többet és egyre mélyebb tartalmakat kommunikáltak a fogyasztóik felé. Ez a nyitottság elfogadást és megértést eredményezett a hazai divatipari szereplők felé és rengeteg közösségi összefogás indult a lokális piac megmentése céljából. A magyar márkák ismertebbé váltak a hazai közönség számára, a fenntarthatóság és a felelős dizájn a pandémia időszakában még inkább előtérbe került. Az ingyenes streamelt online divatbemutatók következményeként a divat csillogó világa és e mellett a divatelméleti kerekasztalok és konferenciák kérdéskörei elérhetővé váltak a szélesebb közönség számára. 

Szerinted hogyan állnak a magyarok a divathoz?

Mint mindenki, a magyarok is szeretik a divatot, érdekli őket a high fashion világa és előszeretettel viselnek a trendnek megfelelő divatcikkeket. Inkább az a kérdés, hogy mennyiben hajlandóak magyar dizájner terméket vásárolni. Az a tapasztalat, hogy a nagy átlag előszeretettel vásárol több darabot az alacsonyabb árfekvésű termékekből, mint hogy válasszon egy tökéleteset a magasabb minőségű, ugyanakkor drágább kínálatból. A vezető brandeket másoló fast és ultrafast fashion márkákkal teli bevásárlóközpontokban alacsony áron szerezhetők be a sok esetben szegény országokban, szörnyű munkakörülmények között gyártott termékek. A trendek pedig napjainkban már hó közben is változnak, nemhogy szezononként (tavasz-nyár és ősz-tél), ezt a ritmus pedig növeli a vásárlási kényszert. A magyar tervezői darabok egyedi mivolta és lokális, etikus gyártása miatt magasabb árfekvésűek, melyhez az átlagos fogyasztó nincs hozzászokva. Fontos tisztában lennünk saját igényeinkkel és életvitelünkkel, hogy tudatosan csak a szükséges mennyiségű és megfelelő minőségű, etikusan gyártott ruhadarabokat válasszuk. Szerencsére egyre több tudatos vásárlási szokások kialakítására irányuló workshop indul, melyek többek között rávilágítanak arra, hogy egy igényeinkre szabott gardróbbal még spórolhatunk is. A divathoz való viszonyunk és a vásárlási szokásaink az iparág környezeti hatásainak megismerésével is formálható. A Nemzeti Divat Liga Magyarország Egyesület és a Fashion Revolution Hungary szervezésében elindítottuk a Divatosan a környezetért! edukációs projektet, melynek célja a középiskolások számára ismertetni többek között a divatipar környezetre gyakorolt hatását, az etikus foglalkoztatás rendszerét, a fenntartható tervezői gyakorlatokat, a social média szerepét.

Van egy saját márkád is a WEALL. Honnan jött az ötlet, és hogyan sikerült elindítani a márkád? Mi az, ami inspirál a tervezésnél?

Az egyetem után mintatervezett lakberendezési textileket és termékeket készítettem, e mellett textil ékszereket. Ez az időszak az útkeresésről szólt, ekkor költöztem Debrecenbe és kezdtem el a művésztanári pályafutásom. Később a gyermekvállalás megszakította ezt a tevékenységet, de az otthon töltött időszak alatt volt időm átgondolni, hogy hogyan tovább. Két éves volt a kisfiam amikor elindítottam a WEALL márkát. A we-all, mi mind szóösszetétel adta a márka identitásának alapját, ugyanis a slow fashion-t képviselve egy olyan brandet képzeltem el, ami megszólítja és összefogja közönségét. Ezen az úton haladva azóta is formálódik a márka, ahogyan én is. Az alapításkor egyébként nem volt erre a célra félretett keretösszeg. Mindent a fizetésből spóroltam ki, úgy gondoltam van időm arra, hogy kiforrja magát a dolog. Nem szeretek belefeszülni az ilyen jellegű kreatív tevékenységekbe, mert akkor már tehernek érzem és elvész az inspiráció, a hajtóerő. Egyedül viszem a brandet, egy varrónő segít a kivitelezésben. Az első két évben szezonális kollekciókat terveztem, de 2019-től már nem követem a divatipar klasszikus piaci ütemezését. Egyrészt fenntarthatósági szempontok miatt döntöttem az egy éves kapszula kollekciók létrehozása mellett, másrészt az inspiráció keresése „kötelezővé” vált egy évben kétszer, amit az időgazdálkodás miatt nem mindig éreztem elég kiforrottnak. Most több időt szánok a tervezésre, hogy átgondoljam mit miért teszek, hogyan gyártok és miért. A sok feladatkör, amit a vállalkozás mellett végzek időben és energiában szintén ezt indokolja. 

Mit tanácsolnál annak, aki most szeretne elindulni a divattervezés útján?

A divattervezés egy olyan szakma, mely a hagyományos funkcionális nézőpontoktól kifuthat az egészen személyes, művészi koncepciókig. Foglalkozhatunk az alapanyaggal, a formával, a szabásvonalakkal, a struktúrával, felülettel vagy mindezekkel együttvéve. Egy igazán inspiratív szakma, melyben törekedhetünk önkifejezésre, figyelemfelkeltésre. Divattervezőnek lenni felelősség, hiszen termékeket gyártunk az egyébként is telített piacra. Még ha kicsiben is, de hatást gyakorlunk környezetünkre. A tanácsom, hogy váljatok tudatos tervezőkké és a fenntartható módszerek alkalmazásával újítsátok meg a divatipart!