Futter, szabadidő anyag panel 40x50 cm, Nyuszi répával

Az osztály megállt egy terebélyes törzsű majomkenyérfa előtt. Miközben a tanár úr utasításait hallgatták, az állatok figyelték a fa szürkésbarna, durva kérgét és magasban szétágazó lombját.

– Hogy micsoda? Fára mászás? – hüledezett Ella, és ormányával mérgesen dörzsölgette a füle tövét. – Remélem ez valami vicc!

– Van valami problémája a feladattal, kisasszony? Itt lenne az ideje, hogy hasznossá tegye magát, ne csak a sárban dagonyázzon vagy legelésszen! – kiáltott rá élesen Gerzson edző az elefántlányra.

Ella nem volt egy ijedezős diák, de a gnú hangsúlyától mindig összerezzent egy kicsit. Szürke bőre még ráncosabb lett, ahogy megpróbálta kisebbre húzni magát.

– Hát, tanár úr – kezdte óvatosan. – csak arra gondoltam…

– Neked itt nem az a dolgod, hogy gondolkozz!

– Igen, azt tudjuk – suttogta Hédi, a hiéna barátnője fülébe. Tudta, hogy az edző igazságtalan Ellával, és arra már gondolni sem mert, hogy ez a feladat az ő képességeit is meghaladja.

Gerzson összevont szemöldökkel nézett a hiénára:

– Hédinek is lenne hozzáfűzni valója? Ellának szószólóra van szüksége?

Hédi ki nem állhatta a gúnyolódást, ravasz mosolyra húzta a száját, bajusza izgatottan billegett ide-oda. Ella rémülten meredt barátnőjére, úgy sejtette ismét valamiféle szemtelen őrültségre készül.

– Én csak arra gondoltam, tanár úr – de aztán, felidézve az előbbi, gondolkodásra vonatkozó utasítást, kijavította magát – bocsánat, az jutott eszembe, hogy esetleg a tanár úr bemutatná a feladatot?

A hirtelen beállt csendben a szúnyogok zümmögését is hallani lehetett. Az állatok felváltva néztek Hédire és Gerzson edzőre. Bár az égen csak egyetlen hófehér bárányfelhő kószált, mindannyian érezték, hogy pillanatokon belül kitör a vihar. A gnú végighordozta tekintetét a kölykökön, ám egyetlen rezzenés sem árulta el, hogy sokan egyetértenek Hédi ötletével.

Az edző hangja mézédesen csengett, az osztály tagjainak hátán mégis felállt a szőr. Kivéve a tobzoskát. Az ő szarulemezei úgy meredtek az égre, mintha apró napelemek lennének.

– Milyen humorosan ébredtünk ma reggel! Tán a tréfarépa az új menü a hiénacsaládban? – majd az eddigi lágy hang hirtelen fenyegetőre váltott. – Indulás, két szavannakör! Ha visszatértél, megnézzük, lesz-e kedved még tréfálkozni. Pedro – szólította magához a papagájt az edző, majd a csőrébe nyomva kilenc színes kendőt, így folytatta – helyezd el ezeket a fa tetején! Mindenki felmászik a fára és szerez egy kendőt! Tíz percetek van. Aki nem teljesíti a feladatot, egyest kap!

Zsiráf Zsófi közelebb lépett a fához, kinyújtotta izmos nyelvét, és megragadta az egyik kendőt. Muki, a kis makákó, Zsófi nyakán kapaszkodott fel a fa tetejéig. Így ő is könnyedén megszerezte a zsákmányt.

– Mindkettő egyes! – értékelt Gerzson. – Az volt a feladat, hogy felmásszatok a fára!

Olli, az oroszlán megpróbált ugrani, de akárhogy igyekezett, még a legalsó ágakat sem érte el, így ő is egyest kapott. Benő, a beduin majom, izmos karjaival kapaszkodva egy szempillantás alatt elvégezte a feladatot. Piri, a patkány és Edua, az egér erős karmaikat használva szintén hamar elérték az ágak között megbújó kendőket. Ők hárman ötöst kaptak. Dóri, a denevér könnyedén fel tudott volna repülni, de okulva Zsófi és Muki példáján, inkább lassan, araszolgatva haladt a törzsön felfelé. Éppen akkor érte el a fa tetejét, mikor Hédi kifulladva érkezett vissza a két szavannakörből.

– No, csakhogy megérkeztél! Éppen kedves barátnőd következik a fáramászással. Gyere, csak gyere! – invitálta közelebb a hiénát, akinek bizony nem sok harci kedve maradt a hőségben való szaladgálás után.

Ella egészen közel lépett a fatörzshöz. Mellső lábaival átkarolta, a hátsókkal pedig igyekezett felemelkedni a földről. Egy kicsit felhúzta magát, de aztán nagyot huppanva terült el a földön. A majomkenyérfa minden egyes próbálkozás után egyre jobban dőlni kezdett.

– Gyerünk, Ella! Ekkora erős állatnak nem szabad, hogy gondot okozzon egy kis fáramászás.

Ella minden erejét összeszedve hátrált egy kicsit. Megpróbált nekifutásból felugrani és megkapaszkodni a törzsben. Amint teljes testsúlyával nekilendült a fának, az recsegve-ropogva borult Gerzson edző irányába. A tanár úrnak a félelemtől földbe gyökerezett a lába, és mozdulni sem mert. Ella azonban felmérve a veszélyes helyzetet, azonnal az edző mellett termett. Ormányával megragadva az egyik ágat, kitámasztotta a fát.

A többi állat lélegzetvisszafojtva nézte, ahogy az elefánt minden erejét megfeszítve tartja a hatalmas fát. Olli és Zsófi a tanár úrhoz ugrottak, és elhúzták a félig kidőlt fa alól. Amikor mindenki biztonságos távolságba került, Ella elengedte az ágat, a majomkenyérfa pedig nagy robajjal zuhant a földre. Legfelső ágai közül az utolsó kettő kendő kandikált ki. Az elefántlány fellépett a kidőlt fa törzsére, és elbattyogott a kendőkig. Ormányával levette az egyiket, és a gyöngyöző homlokú gnú felé tartotta.

– Nagyon izzad a tanár úr homloka! – mondta mosolyogva. – Meg is értem, hogy ilyen nagyon szüksége volt a kendőkre – kuncogott tovább. – Igaza volt, ez a mai óra igazán tanulságos. Tényleg megtanultam fára mászni és hasznossá tenni magam. Nem gondolja, tanár úr?

Forrás: https://meseles.hu/mese/kutyifa-aniko-ella-nem-tud-fara-maszni-mese/