Weboldalunk használatával jóváhagyod a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Elasztikus pamut jersey, Kerekerdő

2.800 Ft
Jelöld be azokat a kiegészítő termékeket, amiket még a kosárba szeretnél tenni!
Menny.:m
Mennyiségi kedvezmény
10 - 19 m vásárlása esetén
2.660 Ft / m
20 m felett
2.520 Ft / m
Elérhetőség: Raktáron
Várható szállítás: 2021. október 25.
Szállítási díj: 990 Ft
Átlagos értékelés: Nem értékelt
Szerezhető hűségpontok: 6

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mesebeli kerekerdő...

Hogyan folytatódik a mese? Ez már csak rajtad múlik ;) 

Csodaszép jersey anyagunkat a Kerekerdő élőlényeivel díszítettük. 

Ebből a szuper, bőrbarát, 100% pamut tartalmú jerseyből cuki rugdalózókat, kisnadrágokat, sapkákat, nyálkendőket vagy egyéb ruhadarabokat készíthetünk. Kellemes tapintása miatt a babák imádják!

Az oldalon látható termékképek (anyagok színei) eltérőek lehetnek! Fontos, hogy több kijelzőn ellenőrizzétek (mobil, tablet, laptop)!

Leírás

Rendkívül puha gyerekmintás anyag, 100% pamuttartalma miatt bőrbarát, nyomott mintával rendelkezik, rendkívül rugalmas.

Anyaga: 100% pamut

Szélesség: 165 cm

Súly: 175 g/m2

Paraméterek

Mintázat Állatok, növények
Összetétel 100% pamut
Súly 175 g/m2
Szélesség 165 cm
Szín Fehér

Szipőcs Ildikó: A vakond meg a gomb

Miért gyötrik gondok a kicsi vakondot?
Mert a kabátjáról elvesztett egy gombot.
– Hol lehet a gomb? – kérdi a vakond. –
Éppen tegnap vettem, vajon hova tettem?
Mindenfelé jártam, sehol se’ találtam,
Kilenc lyukat fúrtam, kilenc dombot túrtam,
Hogyha nem találom, akkor a kabátom
Nem takar be szépen, s megfázom a télen,
Unom már a keresést, feladok egy hirdetést,
Olvashatják már ma, az Erdei Újságba’:
„Vakond Vili kesereg, mert a gombja elveszett,
Piros szélű fekete, kerek, mint a gesztenye.
Ha valaki látja, hogyha megtalálja,
Hozza vissza nékem, nagyon szépen kérem!
Reménykedve várom, én meg a kabátom,
Tíz forint a jutalom, meg a régi kalapom!”

 

Az újsághirdetés hatására megmozdult az erdő népe: mindenki Vakond Vili gombját kereste. Az őzek bekukkantottak minden bokorba, a nyuszik átvizsgálták üregeiket, a mókusok ágról ágra ugrálva keresgéltek. Békák, szöcskék, szitakötők a patak partját vették szemügyre, mackóék még a közeli sziklára is felmásztak, de hiába: a piros szélű, fekete gombot nem találta senki. Vakond Vilit azonban mindenki nagyon sajnálta, és megpróbáltak ajándékokkal kedveskedni neki.

– Nézd csak, Vakond Vili, adok neked mogyorót! – kiabált le a fa tetejéről Mókus Marci, és már dobálta is le odújából a finom, ízletes csemegét.

– Ez igazán kedves tőled Mókus Marci, köszönöm szépen!

A nyuszik idei répát hoztak, a mackócsalád egy csupor mézet, az őzek pedig erdei bogyókat gyűjtöttek, egy egész kosárral. A kosarat Őz Gedeon egyensúlyozta a szarván, valahol a falu határában akadt rá még a nyár elején.

– Köszönöm, barátaim – mondta Vili meghatottan, – de ez a rengeteg finomság túl sok egymagamnak. Tudjátok mit? Rendezzünk egy nagy vendégséget!

A terebélyes tölgyfa árnyékában, ahol Mókus Marci is lakott, állt egy fából készült, nyitott oldalú házikó. Közepén nagy asztal, két oldalt padok: ideális hely a vendéglátásra. Az erdei állatok örömmel vették a meghívást, letelepedtek az asztal köré, és jóízűen csemegéztek meg beszélgettek. Közben a madarak is gyülekezni kezdtek, finom magokat hoztak a csőrükben, jó nagy kupac magasodott már az asztal közepén.

– Hát Szarka Rozi hol van? – kérdezte Búbos Banka, napraforgómag-eszegetés közben.

– Nem tudom, tegnap reggel óta nem láttam, pedig máskor ide-oda repked egész álló nap, és nincs olyan esemény az erdőben, ahol ő ne jelenne meg – így a cinege.

– Nagyon furcsa – tette hozzá Harkály mester – nézzünk utána, nincs-e valami baja!

–Nem kell, ott jön már! – kiáltott nyuszimuszi, aki épp egy piros répa utolsó darabkáját tömte a szájába.

Szarka Rozi valóban közeledett, de nem a megszokott vidám cserregéssel, hanem lassú, tétova köröket leírva… csőrében valami furcsa, kerek alakú tárgyat tartott.

– De hisz ez az én gombom! – örvendezett Vakond Vili. – Nagyon hálás vagyok neked, szarka barátom, hogy megtaláltad, mindjárt hozom is a megígért jutalmat!

– Ne hozd a jutalmat, Vili, nem érdemlem meg – válaszolta fejét lehorgasztva Szarka Rozi, miután a szép, fényes gombot letette az asztal sarkára.

– Miért nem? – kérdezték csodálkozva többen is. – „A becsületes megtalálónak jutalom jár”.

– A becsületes megtalálónak igen… ezt a gombot viszont én csentem el, amikor Vakond Vili nem vette észre.

– Nahát! – kiáltott fel Brumi, mackóék legfiatalabb csemetéje – Ez nem volt szép tőled!

– Tudom, már megyek is, és bocsánatot kérek! – Szarka Rozi indulni készült, de Vakond Vili visszatartotta.

– Valóban nem szép dolog elvenni a másét, de te jóvátetted, és biztos vagyok benne, hogy még egyszer nem fogsz ilyet tenni. Szeretném, ha maradnál!

Az erdei állatok bólogattak, Szarka Rozi pedig megkönnyebbülten sóhajtott, és ő is letelepedett barátai közé. A vendégség késő estig tartott, csak akkor búcsúztak el egymástól, amikor a nap aranyló tányérja lebukott a hegy mögött, helyet adva az ezüst Holdnak s az égen felszikrázó, apró lámpásként világító csillagoknak.

A piros szélű, fekete gomb azóta már ott virít Vakond Vili kabátján. A régi szalmakalapot pedig megkapta Madárijesztő, a madarak cimborája, akinek régi kalapját egy nyári zivatar alkalmával elfújta a szél.

Itt a vége, fuss el véle.

Forrás: https://meseles.hu/mese/szipocs-ildiko-a-vakond-meg-a-gomb/

Vélemények

Erről a termékről még nem érkezett vélemény.
Írd meg véleményedet!