Weboldalunk használatával jóváhagyod a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Elasztikus pamut jersey, macska-egér barátság

2.800 Ft
Jelöld be azokat a kiegészítő termékeket, amiket még a kosárba szeretnél tenni!
Menny.:m
Mennyiségi kedvezmény
10 - 19 m vásárlása esetén
2.660 Ft / m
20 m felett
2.520 Ft / m
Elérhetőség: Központi raktáron
Várható szállítás: 2021. május 13.
Szállítási díj: 990 Ft
Átlagos értékelés: Nem értékelt
Szerezhető hűségpontok: 6

A macska és az egér barátsága egy nagyon cuki mese, készíts gyermekednek egy édes ruhácskát és olvasd fel neki az édes mesét. A mesét a macska és az egér barátsága fül alatt találod. Jó szórakozást!

Ebből a szuper, bőrbarát, 100% pamut tartalmú jerseyből cuki rugdalózókat, kisnadrágokat, sapkákat, nyálkendőket vagy egyéb ruhadarabokat készíthetünk. Kellemes tapintása miatt a babák imádják!

Leírás

Rendkívül puha gyerekmintás anyagok, melyek tökéletes alapjai lehetnek egy rugdalózónak. 

Anyaga: 100% pamut
Szélesség: 165 cm
Súly: 175 g/m2

Paraméterek

Mintázat Állatok
Összetétel 100% pamut
Súly 175 g/m2
Szélesség 165 cm
Szín Fehér

Erdei Barbara: Cica-egér barátság

Cila Milla sértődötten nyalogatta selymesre fésült bundácskáját. Gondolatai cikáztak, ahogy jobb mancsát mosta, miután minden egyes fehér szőrszállal végzett. Kis pajtása, Egér Elek szaladt oda hozzá, mielőtt az őrkandúrok meglátták volna, akik fel-alá masíroztak, hogy a hercegnőt biztonságba tudják.

– Milla, mi a baj? – kérdezte nyájasan cincogva, kis aranyszínű mellénykéjét igazgatva. Milla lenézett a parányi barna kis barátjára, majd hátat fordított neki, és tovább folytatta a mosakodást. – Na, áruld el! – kerülte őt meg kérlelőn az egérke. Milla türkizkék szemeivel végigmérte Eleket, és oldalra fordítva a fejét sértődött nyávogásba kezdett.

– Még kérdezed, mi a baj, miau? Most komolyan? Elfelejtettél valami nagyon fontosat… – nyervogta.

– Mit felejtettem el? – kérdezte a kisegér.

– Na, látod ez a baj, Elek, hogy fogalmad sincs, mi ment ki a fejedből! Ma reggel a gazdáim a legfinomabb falatokkal kényeztetettek; ezüst villáról etettek hallal, csirkemellel, rákkal, finom májpástétommal, finom selyempárnára ültettek, lila kendőbe bugyoláltak, hogy meg ne fázzak, Jázmin még virágkoszorút is font nekem. Ők nem felejtették el, hogy milyen nap van ma! Még a komornyik is megsimogatott, amit dorombolással jutalmaztam.

– Nagyon sajnálom, Milla, de tényleg nem tudom, miért olyan fontos a mai nap. Ma koronáztak cicahercegnővé az alattvalóid? – A macska a fejét rázta. – Esetleg ma fogadtak örökbe a gazdáid? – Újabb elégedetlen nyávogás következett. – Hm, karácsonyig még három hét van, bált két hónapja rendeztél… – tűnődött Elek.

– Na, és még azt mondod, te vagy a legjobb barátom, Elek, pedig a masnimat sem dicsérted meg! Gertrúd nagyi csinálta nekem – magyarázta. – No, de most mennem kell, távozom! – állt fel, majd peckesen elsétált.

Elek megbújt a közeli asztal lába mögött, és erősen próbált gondolkodni, hogy mit felejthetett el. Csak nem jutott eszébe. Az őrkandúrok szolgálat közben meghajoltak Milla előtt, ahogy elsétált közöttük. A kisegér észrevéve őket, és a közeli egérlyukba iszkolt, hogy ne kapják el.

Milla a szobájának ajtajához ment, nyávogott, kaparta az ajtót, Petike kinyitotta neki. Felvette az ölébe a cicát, megsimogatta, puszit adott a fejére, mire kacagásra lett figyelmes. Húgai álltak tőlük pár méterre, Aranka grimaszokat vágott, míg Jázmin a térdeit csapkodva nevetett. Peti szűkre húzta barna szemeit, ránézett a cicára, finoman letette, majd a húgai után iramodott, akik sikoltva szaladtak bátyjuk elől.

A macska bement a szobájába, leheveredett a kosárkájába, és a falon levő családi képeket kezdte el nézni, ahol Anyával, Apával, Gertrúd nagyival és a három gyerekkel van. A család nagy állatbarát volt, így Millával együtt hét cicájuk, két kutyusok és egy papagájuk volt. Az összes házi kedvencről szeretetteljesen gondoskodtak, mindenki kivette a részét az ellátásukban és az ápolásukban. A befogadott, mentett cicák őt tekintették uralkodónőjüknek. Milla himalája perzsa cica révén nagy tiszteletnek örvendett, a többiek hódoltak neki, és csodálták a gyönyörű szemeiért, szép, egészséges bundájáért, hosszú, nyílegyenes bajszáért, prémes, dús farkincájáért. Két kandúr, Berci, a házi cirmos és Artúr, a vörös cica a védelmüket ajánlották fel. A többiek segítették, támogatták és felnéztek rá, a kutyák is összebarátkoztak a bundásokkal, Lórival, a hullámos papagájjal békében megvolt a nyervogó népség.

Felidézve az öt esztendő emlékét, a kellemes pillanatokat, a közös ünnepeket elmosolyodott, jólesőn nyújtózott, dagasztott a kosár puha plüss anyagában. Leheveredett, de a képekről hiányzott egyvalaki, Elek. Az apró egérlyukak lakója. A rágcsáló mindig mellette állt, ő volt az első barátja, mielőtt a többi állat idekerült volna a családhoz. Elek megosztotta vele a szerzett falatokat, megbeszélhették, ha valami bántotta őt, ha betegen feküdt az ágyában, akkor a kisegér ápolta. Szomorúan nyervogott egyet, ahogy feltekintett a kölyökkori fényképére. Sóhajtott egyet, majd kiment, hogy megkeresse a barátját. A folyosón lévő lyukhoz lépett, finoman megkaparta a parkettát. Semmilyen mozgást nem észlelt.

– Elek, Elek! – nyávogta kétségbeesetten. – Elek, kérlek, gyere ki, szeretnék veled beszélni! – a kisegér kidugta bajszocskáját.

– Mondd, Milla! – utasította távolságtartón a perzsát.

– Elek, szeretném veled megbeszélni a mai napot… – folytatta.

A kisegér egy apró batyuval a vállán lépett elő.

– Hova készülsz? – kérdezte.

– Új otthon után kell néznem – felelte Elek. – Erről szerettem volna beszélni veled, hogy a testőrkandúrok egy új egerészcicáról beszéltek, akit örökbe fogadnak Anyáék! Te is haragszol rám, Milla, elveszítettelek, pedig te voltál a legjobb barátom – mondta. Milla odabújt a kisegérhez, és a könnyeivel küszködve kért tőle bocsánatot.

– Elek, nagyon sajnálom, bután viselkedtem! Nem szeretném, hogy elmenj, bármilyen macska is jön ide, nem bánthat téged. Fejembe szállt a dicsőség, hogy mindenki istenített és kedveskedett nekem, pedig te már előttük itt voltál nekem!

A kisegér nagyot sóhajtott, majd megsimogatta a cica nóziját.

– Nagyon szeretlek, Milla, és nem haragszom rád! Te vagy az én legkedvesebb perzsabarátom!

– Mintha lenne másik – nyervogta büszkén a cica. Elek bevitte a kis csomagját a lyukba.

– Majd később kipakolok. Most kérlek, áruld el, hogy milyen nagy esemény van ma, amiről megfeledkeztem!

– A szülinapom – nyervogta nemes egyszerűséggel. A kisegér szégyenlősen megsimogatta a bajszait, a füleihez kapott.

– Jaj, hogy felejthettem el! Ne haragudj, Milla, csak annyira el voltam foglalva az egerészjövevénnyel.

– Nem haragszom! Apa már mondta a gyerekeknek, és valami sziámi kölyköt hoznak ki egy menhelyről, ha jól emlékszem. Csupán pár hónapos, nem lesz egerészmester, nem kell félni! Majd megtanítom neki, hogy a kisegerek barátok! – nyugtatta Eleket.

Elek befészkelte magát Milla selymes bundájába, a cica vidáman dorombolt. A cica ezután megkérte a barátait, hogy ne tekintsék őt hercegnőnek, mert ő is egy közülük, semmivel sem különb, mint ők. A kisegér a legszebb ajándékot adta Millának, ami többet ért bármilyen rajongásnál vagy ajándéknál; vele töltötte a napját. Együtt játszottak, beszélgettek, mókáztak. Az új kis jövevény, Noé azonnal barátságot kötött Elekkel, így a cicagardedám még egy fajtiszta pajtással bővült. Apáék megismerték Eleket, majd ő is házi kedvenc lett, és kapott egy saját kis gyufásdoboz-ágyikót Milla kosara mellett.

Forrás: https://meseles.hu/mese/erdei-barbara-cica-eger-baratsag/

Vélemények

Erről a termékről még nem érkezett vélemény.
Írd meg véleményedet!