Prémium pamutvászon panel 38x38 cm, Repülőgép

Egyszer nem is olyan régen egy hatalmas repülőtér legeldugottabb sarkában, a hangárok mögött három öreg repülőgép várakozott. Régóta álldogáltak már ott,
belepte őket a por, kikezdte a rozsda, de senki nem törődött velük, mert megöregedtek.

Az új repülők már sokkal gyorsabban és sokkal több utast szállítottak, s az öreg gépekre nem volt többé szükség.
Senki nem takarította, nem olajozta őket. Az emberek megfeledkeztek róluk. Nap mint nap fájó szívvel néztek levegőbe emelkedő társaik után, s arra gondoltak, de jó
lenne még egyszer repülni egyet.
A legöregebb gép, aki egy kicsit távolabb állt a másik kettőtől és aki a legrégebb óta tekintett vágyakozva az égre, gondolt egyet és megrázkódott. Érezte, hogy maradt
még a tartályaiban üzemanyag. Ettől a felfedezéstől remek kedve kerekedett, de annyira, hogy vezetékeiben bizseregni kezdett az áram, és máris arra gondolt megpróbálja amit még soha, repül egyet egyedül, pilóta nélkül. Az ötlettől szinte megtáltosodott, dübörögni kezdtek a motorjai, légcsavarjai nyikorogva neki indultak.
Az öreg repülőgép megmámorosodva indult a kifutópálya felé.
- Ne butáskodj le fogsz zuhanni - kiáltott két társa, de nem figyelt rájuk. Boldogan futott végig a betonszalagon, futott, futott míg szárnya alá nem kapott a szél.
Méltóságteljesen emelkedett fel. Két társa odalenn egyre csak azt kiabálta
- Gyere vissza! Le fogsz zuhanni!
- Ne féltsetek gyertek inkább ti is kiáltott vissza nekik, de a másik két repülő nem mozdult, csak hitetlenkedve nézett utána. - Gyávák - gondolta az öreg gép, s a város
felé vette útját.
Lenézett az utak sokszínű foltjaira, a csikorgó, csilingelő villamosokra, nézte a munkába siető embereket. Aztán nyugatnak fordult. Alant a mezők sárga, barna, zöld foltjait utak szürke szalagjai, vasúti sínek fényes csíkjai és csillogó patakok, folyók szabdalták szabálytalan négyszögekké.
Lent a földeken serény munka folyt. Az emberek arattak.
A zöld kombájnok mohón harapták a búzát, lenyelték, s mikor a gyomruk megtellett
sárga villogókkal jeleztek a várakozó teherautóknak. A repülőgépnek tetszett az aratás hosszú ideig körözött a mező felett, aztán nyugatnak fordult a hegyek felé.
Vidáman kerülgette a hegycsúcsokat s közben megpillantott odalenn a sok hágó, szakadék és szoros között egy hatalmas szinte teljesen sík rétet. Ezen a réten
gyönyörű virágok, haragzöld fű nőtt s az apró erek, patakok partját sűrű bokrok szegélyezték. Az öreg repülő leereszkedett megpihenni, csak egy kicsit gondolta, de
aztán nem akarózott nekilendülni többé, mert a rét gyönyörű volt.
Talán már egy hét is eltelt amikor egy csapat gyerek jött arra csodálkozva szaladgáltak a gép körül találgatták hogyan került oda. A gyerekek azután rendszeresen meglátogatták az öreg gép, sőt szerszámokat is hoztak, s megtisztították, kicsinosították. Az öreg gép pedig hálából mesélt nekik azokról az
időkről amikor még rendszeresen felszállt, hogy berepülje a Föld sokféle szépséget rejtő tájait.

Forrás: http://www.kektoll.com/Dokumentumok/barnabas.pdf